3. Rajtakapva
Rajtakapva
Miért is döntött úgy, hogy meghívja a fiút magukhoz? Tudta, hogy el kell végeznie a feladattal, amit az anyukájától kapott, de jelenleg egy kicsit még Hablattyal akart lenni. Igazából csak beszélgetni akart valakivel, miközben a házimunkát csinálja, de nem alakulhat minden úgy, ahogy egy viking akarja.
- - Hablaty – nyögött fel, amint megérezte a fiú kezeit a derekán, miközben csókolóztak. – Meg kell csinálnom ezeket, mielőtt anya kiakadna.
- - A te hibád, amiért így elcsábítottál, hölgyem.
Astrid sóhajtott. Még hogy ő csábította el a fiút. Talán mégis az lett volna a legjobb, ha egyedül megcsinálta volna a házimunkát. De Hablaty nem reklamált, amikor áthívta. Astrid érezte, hogy háta a ház fa falának nyomódik, a körmeivel pedig a fiú ingébe markolt. Ajkaik találkoztak, és apró harc indult a vezetésért. Megemelte a lány szoknyájának szegélyét, mintha engedélyt kért volna, hogy leveheti-e.
- - „Átkozott házimunka” – gondolta Astrid, majd elválasztotta ajkait Hablatyétól, hogy bólintani tudjon. Hablaty elmosolyodott.
- - Mi történt a házimunkával? – kérdezte, miközben feltűrte a szoknyát a lány derekáig.
- - Várhat – válaszolta, miközben lebiggyesztette az ajkait. – Ugye tudod, hogy téged hibáztatlak érte?
- - Én is szeretlek – nevetett fel a fiú, és csókolta meg.
Astrid is elmosolyodott. Sosem fogja tudni megunni ezt a hangot, a fiú nevetését. A lány ránézett a fiú ingére, majd kérdőn a fiúra: megemelte szemöldökét, és mosoly rajzolódott a csókban megduzzadt ajkain. A fiú megrázta a fejét, mintha néma szarkazmussal mondta volna, hogy: Ez csak természetes.
Astrid elkezdte levenni a fiúról az inget, Hablaty felemelte a karjait, hogy ezzel segítsen barátnőjének. Ajkaik ismét találkoztak. Astrid karjai most a fiú nyakára kulcsolódtak, amíg Hablaty átölelte a derekát.
Hirtelen, az ajtó kinyílt, és egy hangos sikoly hallatszott. A pár, ahogy meghallotta a hangot, elengedte a másikat, miközben mindketten elpirultak. Rajtakapták őket.
- - Azt hittem, azt mondtam neked, hogy a házimunkával foglalkozz. Nem a barátoddal – sikított Astrid anyukája.
Ezt nehéz lesz kimagyarázni Pléhpofánál… Vagyis, nem. A főnök is elkapta már őket egyszer. Hisz semmi sem történhet a faluban, amiről ő ne tudna, vagy ne látná.